Liberté, Égalité, Fraternité !
Egy eszme, mely meghatározta Petőfiék gondolkodásmódját. A tenni akarás eszméje, mely végigsöpört Európán. Elindított olyan változásokat, melyek gyökeresen megváltoztatták a későbbi társadalmi berendezkedést.
Gimnáziumi történelem tanárom kihagyva a szokásos "mesét", kiemelten elmélkedett afölött, hogy az igazán fontos dolgok Bécsben történtek, mivel a pozsonyi országgyűlés által összeállított irat szentesítésével jöhetett létre az önálló magyar kormány. Persze ehhez kellett, hogy a pesti forradalom híre eljusson a császári udvarba.
Szerintem kár az egyes emberek jelentőségét méricskélni. Az 1848-as tavasz üzenete az összefogás és a tenni akarás. A márciusi ifjak nem csak beszéltek a szabadságról, tettek is érte. A következő hónapokban pedig ez az akarat átragadt az egész országra. Az összefogás tette igazán erőssé a nemzetet.
Ez az összefogás hiányzik talán a legjobban a mai Magyarországból. Észre kéne végre vennünk, hogy most a legnagyobb ellenség saját magunk vagyunk. Az országot gyengítjük egymás iránti gyűlölködéseinkkel, személyeskedő vitáinkkal.
Emlékezés
Jól mutatja az értelmetlen széthúzást, hogy már egy jó ideje arról szól az ünnep, hogy minden párt külön ünnepel, magát a márciusi ifjak eszményének egyedüli örököseként jelölve. Idén ezt még fűszerezi a választási kampány, nem is beszélve az utóbbi évek budapesti rendbontásairól.
Az összetartozásról, a magyarság átéléséről kéne szólnia ennek a napnak. Arról, hogy lehetünk bármilyenek is, egyben megegyezünk: magyarnak valljuk magunkat.
Kossuth, Petőfi, Széchenyi különböző gondolkodású emberek voltak. Másképp látták az ország boldogulásához vezető utat. Ennek ellenére félre tudták tenni nézetkülönbségeiket, hogy ez által a haza javát szolgálják.
Úgy hiszem ez az a gondolat amit a XXI. század elején is meg kell szívleljünk. Március 15. legyen az a nap, amikor jó szívvel tudunk együtt ünnepelni, és boldogan gondolhatunk arra, hogy egy összetartó közösség részei vagyunk és jó magyarnak lenni.
"Persze billió probléma volt, veszekedtek is keményen a „nagy idők” főszereplői, de hát ez teljesen természetes azok között, akik úgy vélték, a nemzet sorsa van rájuk bízva. Az eredmény mégis azt mutatja, hogy ők együtt jó irányba haladtak. És a vereség - mert nem bukás volt, hanem vereség, ez végtelenül fontos különbség! – is azt mutatja, hogy ez olyan nagyszerű teljesítmény volt, amit csak Európa akkori legerősebb hadseregével, a cári orosz haderővel összefogva lehetett legyőzni." Csorba László, történész